Fogyasztói társadalom nézete. Fogyasztói társadalom – Wikipédia, Fogyasztói társadalom nézete

fogyasztói társadalom nézete

E század az emberiség egésze számára nagyobb és gyorsabb változásokat hozott, mint ez elmúlt évezredek együttesen.

Fogyasztói társadalom Fogyasztói társadalom nézete E század az emberiség egésze számára nagyobb és gyorsabb változásokat hozott, mint ez elmúlt évezredek együttesen. E változás a világ fejlett ötöde számára egyértelműen pozitív volt, a négyötödnek viszont a pozitívumok mellett válságokat és megoldhatatlan problémákat hozott. Mi a magyarázata annak, hogy e példátlan változások ennyire kevéssé tudatosultak a közvélemény előtt? A világ közvéleményének alakításában a fejlett társadalmak váltak meghatározóvá, tehát azok, akiknél gyakorlatok a tökéletes látás érdekében példátlan sikerek a jellemzőek.

E változás a világ fejlett ötöde számára egyértelműen pozitív volt, a négyötödnek viszont a pozitívumok mellett válságokat és megoldhatatlan problémákat hozott. Mi a magyarázata annak, hogy e példátlan változások ennyire kevéssé tudatosultak a közvélemény előtt? A világ közvéleményének alakításában a fejlett társadalmak váltak meghatározóvá, tehát azok, akiknél a példátlan sikerek a jellemzőek.

Az pedig emberi tulajdonság, hogy az érintettek a jót soha nem tekintik minőségi változásnak. A viszonyok romlását a ténylegesnél nagyobbnak, a javulását pedig kisebbnek élik át.

Mi a magyarázata annak, hogy a társadalomtudományok számára sem tudatosult a kor változásainak mérete, jelentősége? A társadalomtudósokra is az jellemző, hogy a véres áldozatokkal kivívott változásokat túlértékelik, a békéseket pedig nem méltatják jelentőségüknek megfelelő figyelemmel.

Gondoljunk arra, hogy a történelemtudomány fogyasztói társadalom nézete véres forradalmakat, a háborúkat mindig nagyobb hangsúllyal kezelte, mint az ezeknél lényegesen nagyobb hatású békés átalakulásokat.

Ezen túlmenően a közgazdaságtudományra az is jellemző, hogy elveiket és felépítésüket tekintve ma is olyanok, amilyenné a klasszikus kapitalizmus viszonyai között alakultak.

Ennek aztán az a következménye, hogy egyre nő a szakadék a társadalmi-gazdasági tények és azok tudományos magyarázata között.

Az elmélet lemaradását az okozta, hogy a társadalmi fejlődés tempójával nem tudott lépést tartani. Amíg a fogyasztói társadalom minden tekintetben jobban különbözik a kapitalizmustól, mint a kapitalizmus a megelőző társadalmak bármelyikétől, a társadalomtudománya továbbra is lényegében változatlan elvekre épül. A korábbiakhoz képest elképzelhetetlen ütemű és minőségű változások közepette a társadalomtudományok csipkerózsika-álmukat alusszák.

12 Fogyasztás, fogyasztói társadalom

Ma ugyan a fogyasztói társadalom nézete is jelentősen más viszonyok között kell folytatnia vizsgálódásait, de azért a család vagy a politika területén sokkal kisebbek a változások, mint a gazdasági szférában.

Nem az ember változott meg, hanem az életkörülményeinek gazdasági oldala. Az emberek magatartása csak annyit változott, amennyit az életkörülményekhez való alkalmazkodás igényelt. A múlt századi mezőgazdaság alig volt termelékenyebb, mint az egyiptomi az időszámítás előtti harmadik évezredben.

Még az élelmiszertermelőknek a lakosságon belüli részaránya sem változott akkorát az első mezopotámiai társadalom kialakulása óta, mint amekkorát a Minden megelőző társadalom csak egy elenyésző kisebbség számára biztosított relatív anyagi jólétet minden megelőző társadalom. Jelenleg a fogyasztói társadalmak lakosságának kilenctizede nem ismeri a nélkülözést, a fogyasztásra kerülő jövedelmek pedig alapvetően nivellálódtak. Az fogyasztói társadalom nézete korábban legfeljebb egy-egy civilizációs körön belül, ott is csak egy szűk vezető rétegen keresztül hatott egymásra, a lakosság nagy többsége számára még a múlt században is rejtve maradt, mi történik másutt a világban.

Ma a kommunikáció még a legelmaradottabb társadalmak lakói számára is a világeseményekről szóló beszámolók özönét biztosítja. Ezelőtt az emberek kisebbsége hagyta el élete során lakóhelyét, jelenleg egyetlen évben többen költöznek el szülőhelyükről, korábbi lakóhelyükről, mint korábban évszázadok során.

fogyasztói társadalom nézete

Évente több turista, vendégmunkás és üzletember mozog az országok között, mint amennyien a történelem népvándorlásaiban összesen részt vettek.

A fent felsorolt változások esetében tehát nem kell indokolt a klasszikus kapitalizmust sem másként kezelni, mint a korábbi társadalmakat. Ezekben a vonatkozásokban a kapitalizmus nem különbözött minőségileg a megelőző fogyasztói társadalom nézete. A társadalom történetének nagy változását szembetegség hyperopia nem a klasszikus kapitalizmus megjelenése, hanem a megszűnése jelentette.

Vannak azonban a gazdasági életnek olyan területei, amelyben a kapitalizmus minőségileg más volt, mint a korábbi társadalmak mindegyike.

Ezek tekintetében is fennáll azonban, hogy a fogyasztói társadalom fogyasztói társadalom nézete mást hozott. Ebből a szempontból most a tőke alatt csupán a fizikai tőkét értjük.

A sok tekintetben ellentétes látszat ellenére is a fogyasztói társadalomban a domináló szűk keresztmetszet a munkaerő, különösen annak minőségi része. Másutt volt a feldolgozó- és a kitermelőiparoknak komparatív előnye.

A gyarmatok feletti uralmat a gazdasági igények kívánták meg. Ezzel szemben a fogyasztói társadalmak színvonalán a világ gazdaságilag fejlett területe lényegében önellátóvá vált, számára nincsenek az elmaradott térségeknek gazdasági előnyei. A tőkés szektort indokolt volt nemzetgazdaságként felfogni. Ahol a tőkés szektor a korábbi állami kereteknél, a nemzetállamoknál nagyobb teret igényelt, ott a politikai szervezet tágult ki, alkalmazkodott a gazdasági igényekhez.

Így alakultak fogyasztói társadalom nézete a nemzetállamokból gyarmatbirodalmak. A fogyasztói társadalmak számára viszont gazdasági terhet és nem előnyt jelent az elmaradott területek feletti politikai uralom. Ezért a gazdag országok igyekeznek megszabadulni a gyarmatoktól és a befolyási övezetektől. A fogyasztói társadalom számára az a kedvező, ha nem integrál magába elmaradott területeket, a fejlődésre még nem érett civilizációjú népeket.

Ma a világgazdaság a fogyasztói társadalmak három nagy blokkjára oszlik, és egyre jobban eltávolodik az emberiség többségét magában foglaló elmaradott társadalmaktól.

A világ három nagy fogyasztói térsége, vagyis Európa, Észak-Amerika és a Távol-Kelet válik gazdasági egységgé. E három terület ugyan politikailag tagolódik, de gazdaságilag egyre inkább összefonódik. Mivel az érdekközösség alapvetően csak gazdasági, a szemész monor integrációval párhuzamosan a kulturális tagozódás fennmarad, illetve még fokozódik is.

A politikai autonómia nem sérti a gazdasági érdekeket mivel az ma már alig jelent gazdasági elkülönülést és így az csak a nemzeti kultúrák bizonyos önállóságát fogja magával hozni.

A street art mint a fogyasztói társadalom kritikája

A gazdaságilag integrálódó fejlett társadalmak tehát egyre több kulturális egységre fognak tagolódni. A gazdasági fejlődés üteme a két világháború között a legfejlettebb termelőerőkkel rendelkező polgári demokráciákban is igen lassú volt az előtte és főleg az utána elért fejlődéshez viszonyítva.

A század első harmadában a liberális piacgazdaság több erőforrást pocsékolt, mint az ugyancsak pocsékoló hadigazdálkodás. A liberális polgári gazdaságokkal szemben mind a fasizmusok, fogyasztói társadalom nézete a sztálinizmus dinamikusabb fejlődést biztosított. A gyakorlat a század közepéig azt bizonyította, hogy az előző század gazdasági liberalizmusánál még a diktatúrák is jobb gazdasági eredményeket produkálnak. Ezt most a század végén nem akarják tudomásul venni.

Mind a fasizmust, mind a sztálinizmust nemcsak politikai, de gazdasági aberrációnak is tartják.

fogyasztói társadalom nézete

Az utókor azonban be fogja ismerni, hogy a kor félperifériáin az állam túlzott gazdasági szerepe a gazdasági fejlődés szempontjából kisebb hiba volt, mint az előző század gazdasági liberalizmusa. Azt a tényt, hogy a késő kapitalizmus válságát csak a gazdasági téren erős állam győzheti le, először nem is a gazdasági téren leginkább fejlett társadalmakban ismerték mit jelent a lézeres fogyasztói társadalom nézete hanem a félperifériákon.

Ezért vált a század során jellemzővé, hogy a félperifériák társadalmainak mindegyike a fasizmus vagy kommunista rendszer valamely formájával próbálkozott. Ezen próbálkozások gazdasági sikere azonban rövidéletűnek bizonyult, mert egyrészt a gazdaságilag élvonalba tartozó polgári demokráciák is gyorsan kialakították az állam kívánatos pénzügyi, foglalkoztatási, oktatási és szociális szerepét, másrészt az erős polgári tradíciókkal nem rendelkező félperifériákon mind a fasizmusok, mint a kommunista rendszerek politikai diktatúrákká deformálódtak.

Amíg a gazdaságnak szüksége volt az erős államra, a politikai életet gúzsba kötötte a gazdasági erejével visszaélő állam. Az állam kívánatos gazdasági szerepe csak a polgári demokráciákban nem falta fel a politikai demokráciát.

A félperifériák diktatúrái már nem voltak fölényben az olyan polgári demokráciákkal szemben, amelyekben kialakult az állam megkívánt gazdasági szerepe. A diktatúrák számára csak a A század utolsó harmadában nélkülözhetetlenné vált a mi a jó szemcsepp demokrácia, mert a gazdasági munkamegosztás olyan mértékben vált bonyolulttá, hogy azt semmiféle tervgazdálkodás már nem volt képes átfogni, abban az összefüggéseket nyomon követni.

A gazdaságba történő állami fogyasztói társadalom nézete hatását egyre kevésbé lehetett előre kiszámítani. A diktatúrák gyors összeomlását az hozta meg, hogy a gazdaságilag fejlettek fölénye ugrásszerűen megnőtt a haditechnikában.

Fogyasztói társadalom

Első eset a történelem során, hogy a fejlettebb gazdaság egyúttal hadászati fölényt is jelent. Korábban sokkal inkább az volt a jellemző, hogy a gazdag népekkel szemben katonai fölényben voltak a kevésbé fejlettek. Még a jelen század nyolcvanas éveiben is fennállhatott az a helyzet, hogy a Szovjetunió, ahol az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem harmada volt a fogyasztói társadalmakénak, katonailag szuperhatalomként szerepelhetett.

  1. Meghatározások[ szerkesztés ] Néhány lehetséges definíció a fogyasztói társadalomról: [1] "Fogyasztói társadalom egy olyan társadalom, ahol az egyre növekvő számú árucikkek és szolgáltatások birtoklása és használata az elsődleges kulturális törekvés, ez az egyéni boldogsághoz, társadalmi státuszhoz és nemzeti sikerességhez vezető legbiztosabb út.
  2. Súlyos fejfájás; romlott látás
  3. (PDF) Fogyasztói társadalmunk VARGA ZSÓFIA | Zsófi Varga - grafixa.hu

Alig egy évtized alatt ebben a tekintetben is teljes fordulat következett be: a gazdaságilag fejlettebb katonai ereje is hatványozottan nagyobbá, fejletlenebbé hatványozottan kisebbé vált. A diktatúrák gyors összeomlásában a fő szerepet azonban az játszotta, hogy az érintett társadalmak nem rendelkeztek a diktatúrák végletessé válásával szemben megfelelő társadalmi fékekkel.

Nem lévén erős polgári tradíció, ezekben a társadalmakban a diktatúra önerősítő folyamattá vált, és annyira végletes lett, hogy önmagát is pusztította. A század második felét már egyértelműen az jellemezte, hogy a diktatúrák rohamos erősödése együtt járt az indokoltságuk fokozatos elolvadásával. Amennyire a gazdaságot csak mértékkel uraló diktatúrák a század első felében még sikeresek voltak, a század előrehaladtával ez az indokoltság egyre csökkent, ugyanakkor a diktatúrák egyre végletesebbé deformálódtak.

Az érintett társadalmak gazdasági lemaradása felgyorsult. Ebből a szempontból is érdekes látni a második világháború utáni szovjet megszállások gazdasági hatását. A szovjet megszállás olyan politikai és gazdasági diktatúrákat hozott létre, ami mérhetetlen sok sérelemmel, szenvedéssel és vérrel járt, úgy ahogyan a feudális maradványok erőszakos összetörése azzal járt mindenütt a történelem során.

Jó volna, ha napjainkban nem tévesztenék a demokráciákat élvezők szem elől, hogy a feudalizmus összetörése a nyugati demokráciák megszületésekor szintén sok egyéni sérelemmel, jogtalansággal és vérrel járt együtt.

Történelmileg alaptalanok azok a feltevések, hogy a szovjet megszállással sújtott országok önerőből is polgári demokráciákká, majd fogyasztói társadalmakká alakulhattak volna át. Ez ugyan nem igazolja a szovjet megszállást, de azért azt jelenti, hogy a történelemben nem először az igazságtalan erőszak kényszerített ki pozitív történelmi változásokat. Fogyasztói társadalom nézete az észtek, a lettek, a kelet-németek és a csehek mondhatják el több-kevesebb biztonsággal, hogy ők belső erőből is képesek lettek volna a Nyugathoz való társadalmi és gazdasági felzárkózásra.

fogyasztói társadalom nézete

Mint majd később látni fogjuk, a század közepéig csak az erős polgári tradíciókkal és puritán civilizációval rendelkező népek voltak képesek önerőből a társadalmi és gazdasági felzárkózásra. A magyarok és a lengyelek még el fogyasztói társadalom nézete hitetni magukkal, hogy meg voltak a belső feltételek, de Kelet-Európa és a Balkán népei nemhogy a század közepén, de most a végén sem érettek a demokráciára és a gazdasági felzárkózásra, de még a lépéstartásra, azaz elmaradottságuk fokának megőrzésére sem.

A szovjet megszállás és erőszakos társadalmi átalakítás az első években még gyors gazdasági eredményekkel járt, mindenekelőtt azzal, hogy a feudális maradványokat összetörte, a társadalmat homogenizálta, és a munkaerő foglalkoztatásáról gondoskodott.

Fogyasztói társadalmunk VARGA ZSÓFIA

Ez a tendencia a polgári tradíciókkal rendelkező, gazdaságilag a félperifériák fogyasztói társadalom nézete már korábban kiemelkedő országokban sokkal gyengébben, a kevésbé fejlettekben pedig sokkal erősebben érvényesült.

Más szavakkal: a szovjet megszállás annál kevesebb előnnyel és annál több hátránnyal járt, minél fejlettebb volt a megszállt ország társadalma és fogyasztói társadalom nézete az oroszokéhoz képest. Ma már ozmotikus látás történészek nem vitatkoznak azon, hogy Rettenetes Iván vagy Nagy Péter sok tekintetben nyugatos volt az orosz társadalmon belül. Azt még kevesen látják, hogy a leninistáké volt az orosz történelem legerősebben nyugatosító mozgalma, hogy Sztálin sokkal inkább a bolsevik nyugatosság, mint a feudális maradványok ellen harcolt.

A kommunista mozgalomnak azonban a legnagyobb üldöztetése mellett is megmaradt egy nagyon nyugatos kisebbsége. A negyvenéves szovjet uralom után a megszállt társadalmak nyugatibbak lettek, mint előtte voltak, de talán annál is, mint amire önerőből jutottak volna. A nyugati, elsősorban amerikai megszállás az érintett országokban meggyorsította a polgári fejlődést, a piaci gazdálkodást és kisebb-nagyobb mértékű politikai demokrácia megvalósítását.

Ez a kívülről kényszerített nyomás igen pozitívnak bizonyult ott, ahol a gazdasági felzárkózás civilizációs feltételei adottak voltak, mint például a Távol-Keleten.

fogyasztói társadalom nézete

Nem csak gyors gazdasági, de egyúttal politikai eredményeket hozott a gazdaságilag fejlett Japán számára, de sokáig nem hozott politikai eredményt Dél-Koreában és Tajvanon, ahol csak a gazdasági élet vált piacivá, a polgári demokrácia kiépülése csak most kezdődhetett meg. A politikában évtizedeken keresztül, a szinte példa nélküli gazdasági eredmények ellenére viszont erős diktatúra maradt.

Ezekben az országokban előbb jelentkeztek a kiugró gazdasági eredmények és csak újabban és nagyon lassan a politikai demokrácia erősödése. A nyugati megszállás és politikai befolyás azonban Görögországban és Törökországban sem politikai, sem gazdasági téren nem hozott megfelelő eredményt. Kemál Törökországa politikai és gazdasági tekintetben relatív közelebb volt a Nyugathoz, mint a jelenlegi.

Külön figyelmet érdemel az a tény is, hogy a szocialista utat választó Kínában, az elmúlt tíz év során igen jelentős gazdasági átalakulás történt, és ennek megfelelően rendkívül gyors gazdasági növekedést értek el, a politikai lézeres látásjavító cikk merevsége azonban alig enyhült. Talán a Távol-Keleten a gazdasági fellendülésnek szükségszerűen meg kell előznie a politikai demokráciát.

Ehhez járult az, hogy a puritán civilizáció szinte egésze a fejlettek sorába lépett. A klasszikus kapitalizmus a gazdaságilag erősödők fogyasztói társadalom nézete népszaporulatát, az elmaradottak népességének ennél jóval kisebb növekedését hozta.

A jelen században azonban éppen a fordított népesedési arány vált jellemzővé. A gazdag népek nem, vagy alig szaporodnak, az elmaradottak ellenben nagyon gyorsan.

Így állt aztán elő az a helyzet, hogy a fejlettek táborába tartozó népek száma nőtt, a világ népességén belüli arányuk azonban csökkent. A jelenkor világában szinte törvényszerű jelenségnek tekinthető, hogy minél jobb a népesség gazdagodási lehetősége, annál kevésbé szaporodik.

Fogyasztói társadalom nézete

Minél reménytelenebb a helyzete, annál gyorsabban túlnépesedik. A népesség növekedése a gazdasági és politikai fejlődés tempójával és potenciáljával általában fordított arányban alakul, ami beláthatatlan tragédiákat fog szülni. Ez azért rendkívül tragikus fejlemény, mert maga a gyors népszaporulat is akadálya a fejlődésnek.

A világ négyötöde objektív okokból lemarad, de ezt a lemaradást fokozza a gyors népszaporulata. A közgazdaságtudomány farizeusságára jellemző, hogy óvatosan elkerüli a növekedési modelljeiben a gyors népszaporulat negatív hatásának kimutatását.

Újabban az elmaradt fogyasztói társadalom nézete gyors népszaporulatának végzetes veszélyét a természetvédők felvetik. Érthető okokból kerülik viszont a témát a fogyasztói társadalom nézete is, akik számára fontos a rövid távú érdekekhez való igazodás. A gyors népszaporulat megfékezésére megoldás egyelőre nem kínálkozik, mert egyre nyilvánvalóbb, hogy a fogyasztói társadalom kiépülésének lehetősége eleve el van zárva az emberiség nagy többsége előtt.

A reménytelen társadalmi helyzetben pedig biológiai törvény a nagy gyermekszámmal való ösztönös védekezés. Ez a védekezési ösztön azonban nem a tragédia elkerülését eredményezi, hanem annak az elmélyítését fokozza. Korunk legnagyobb fogyasztói társadalom nézete eseménye, hogy a világ egy hatoda viharosan gazdagodik, öthatoda pedig egyre jobban lemarad, és ott a népszaporulat annál nagyobb, minél reménytelenebb a helyzet.

A jövedelemkülönbségek nemcsak a gazdagok és a szegények között mélyülnek el, hanem a szegény társadalmakon belül is egyre nagyobb a differenciálódás. Ez a szakadék ma sokszorta nagyobb mint a század elején volt.

Olvassa el is