Gyenge látás, hová viszik a szolgálatot

gyenge látás, hová viszik a szolgálatot

Mikor tanító hal is meg, szomjasan maradnak a sírásók. Hát még mikor az özvegy megy utána? Nem maradt annak a világon semmije, csak egy kecskéje, egy hizlalás alatt levő libája és egy kétéves leánygyereke. A libának még legfeljebb egy hétig kellett volna híznia, de úgy látszik, ezt se várhatta be a szegény rektorné asszony.

A libára nézve meghalt korán, de a gyerekre későn. Annak meg se kellett volna születnie.

és a látás, ahogy nevezik

Bár akkor vette volna magához az Úristen, mikor a szegény urát. Istenem, micsoda szép hangja volt annak. A kis poronty az apja halála után született, de nem későre, egy vagy legfeljebb két hónap múlva. Megérdemelném, hogy a nyelvemet kivágják, ha rosszat mondanék.

Se nem mondok, se nem gondolok. Jó, becsületes asszony volt - de mire való volt már neki ez a vakarcs? Könnyebben ment volna a másvilágra, ha magával vihette volna a terhet, mintsem hogy itt hagyja. Aztán meg nem is illett, Isten bűneül ne vegye. Hiszen uramfia, egy nagy káplán fiuk volt már a tanítóéknak. Az bizony jó fiú, kár, hogy nem segíthette még anyját, mert maga is csak káplán volt eddig valami hová viszik a szolgálatot szegény plébánosnál, messze Tótországban, hanem most, vagy két hete, úgy verik gyenge látás hírek, önálló plébános lett egy Glogova nevű falucskában, valahol a selmecbányai és a besztercei hegyek között.

Van is olyan eleven ember a faluban, Kapiczány János uram, aki ökörhajcsár korában megfordult ott egyszer, hogy azt mondja, utálatos rövidlátás 6 0 fészek.

Ím most, mikor már egy kicsit talán segíthette volna a pap fiú, kellett meghalnia a kántornénak. De hát biz azt föl nem támasztjuk többé semmiféle lamentációval, ennélfogva csak azt akarom elmondani becsületére legyen nemes Haláp községénekhogy tisztességesen temették el a jó lelket. Elég pénz ugyan be nem gyűlt a temetési költségre, még a kecskét is el kellett adni, életkori látásműtét kiteljen, hanem a lúd megmaradt, de minthogy kukorica nem maradt hozzá, tehát lesoványodék, lassú pihegése helyett visszatért rendes lélegzetvétele, lomha járását a nagy hasa miatt fölcserélte hajdani fürgeségével, szóval menekedék a közeli halál elől, éppen egy másik lénynek a bekövetkezett halála által.

Isten bölcs végzése, mikor életet olt is, életet menthet, mert higgyétek meg nekem, hogy a mennyei jegyzőkönyvekben éppen úgy be vannak jegyezve az oktalan állatok, mint az okos állatok, s gond vagyon ezekre talán éppúgy, mint a királyokra és hercegekre. Isten ő szent felsége mindenesetre jó, bölcs és hatalmas - de bíró uram se csekélység.

Elrendelte legott a temetés után, hogy a hová viszik a szolgálatot leányzó Veronka a keresztneve soros gyenge látás a falusi gazdáknál, s a tizedes vigye mindennap más-más portára, hol a látás kezelése természetesen illendő ellátásban részesítendő. Így is volt a dolog vagy tíz napig, amikor aztán egyszerre híre ment, hogy Billeghi Máté és Koczka Ferenc uraimék Besztercebányára viszik eladni a búzájukat merthogy azt mondják, arrafelé még nem oly okosak a zsidók, mint minálunk.

Kapott a jó alkalmon Nagy Mihály. Arra esik valahol az a Glogova. Szabódtak, okoskodtak őkelmeik, hogy így-úgy, nagy kitérő és nagy alkalmatlanság az úton, de meg kellett lenni. Ami parancs, parancs. Egy szerdai napon föltettek a zsákok tetejére a Billeghi uram szekerén egy kosarat és abba a Veronkát, meg a libát, mert az mint örökség, vele jár. A felsővég fehérnépjei pogácsát, marcifánkot sütöttek az árva kis jószágnak az útra a borzasztó idegen világba, és teleraktak egy szeredást aszalt körtével, szilvával, és mikor a nehéz szekér megindult, még meg is siratták a parányi gyereket, aki nem tudta, hova viszik, miért viszik, csak azt látta, nagy mosolygással, hogy a cocók megindulnak és ő nem mozdul egy zsák tetejéről, a kosárból, de a házak, kertek, mezők és fák idébb jönnek.

Sovány, kietlen vidék az, kopár hegyek között fekszik egy szűk völgyben meglapulva a falucska.

Varga Mihály a Teslánál fényezte a magyar autóipart

Messze, messze innen sehol sincs még jóravaló országút gyenge látás, nemhogy vasút lenne. Most újabban úgy tetszik, jár valami kávémasina Beszterce és Selmecbánya között, de az se érinti Glogovát. Ötszáz esztendő kell ahhoz, hogy Glogova ott legyen, ahol a civilizált vonalba eső falvak vannak.

A talaj agyagos, terméketlen és makacs. Azt mondja, hogy ő csak bizonyos növényeket hajlandó táplálni, például zabot, krumplit, a többire nem vállalkozik - de ezeket is úgy kell kicsalni az anyaföldtől úgyszólván erőszakkal.

De nem is anya ez a föld, inkább anyós. Tele van a belseje kövekkel, s csúnya repedések, árkok hasogatják meg, amiknek a szélein fehér fű árvalányhaj teng, mint az elaggott anyóka állán ősz szőrszálak. Túlságosan öreg-e a föld? De hiszen nem lehet öregebb, mint a többi.

Csak hamarább kiélte magát. Lent az aranykalászos rónaság csak fűszálakat növesztett sok ezer év óta, itt pedig óriás tölgyek és cserfák nőttek. Nem csoda, hogy előbb fáradt ki. Szegénység, nyomor van itt és mégis valami báj, valami édes poézis. A csúnya viskókat megszépítik a hatalmas sziklák, amelyek rájok néznek.

Szinte nem illenék e szép sziklákat elrontani látás 2 dioptria kastélyokkal, melyeknek hová viszik a szolgálatot eltakarnák őket. Boróka- és bodzaillat tölti meg a levegőt.

Elmeszelné az Európai Bíróság a nemzeti mobilfizetési rendszert

Egyéb virág nincs itt. Legfeljebb egy mályvarózsa virít némely kertecskében, ki fehéren, ki veresen. Mezítlábos kenderhajú tót leány öntözgeti egy köcsögből. Szinte még most is előttem van a kis tót falu az Mert a gyümölcsfák megteszik a magokét. Mintha összebeszélnének: »Tápláljuk a szegény tótocskákat«. Mikor ott voltam, éppen a pap halt meg, annak a hagyatékát vettük fel a szolgabíróval. Nem volt valami sok dolgunk; kopott bútorok és rossz reverendák maradtak utána. A falubeliek megsiratták az öreg papot.

Az igaz, hogy nem is igen volt miből. Egy nagy gyenge látás tót felelt, hetykén feljebb tolva hasán a tüszőt: - Nem a mi szolgánk a pap, hanem az Úristen szolgája. Mindenki fizesse a maga szolgáját.

az idegi látás romlik

A hagyaték fölvétele után, míg a kocsis befog, átmentünk egy percre az iskolát megnézni - mert a szolgabírám előszeretettel játszotta magát tanférfiúra. Alacsony, ütött-kopott házacska volt az iskola, természetesen zsúppal fedve - zsindelyig csak maga az Isten vitte fel Glogován; de az ő háza is csak szerény volt, torony már nem jutott rá; azt egy harangláb helyettesítette idelent.

Felföldi László atya: Kezemben tartani a szenvedő ember kezeit Mára elfogadott tény, hogy a lélek ápolása a fizikai test gyógyulásának, a gyógyítás folyamatának fontos része, így a lelki támogatást minden beteg ember számára elérhetővé kell tenni. Ezért nagy öröm számunkra, hogy egyházmegyénk Kórházlelkészi Szolgálata mára komoly együttműködést alakított ki a kórházakkal, ahol számítanak a beteglátó munkatársaink folyamatos jelenlétére. A beteglátogató a lelki beszélgetéseken, a közös lelki elmélyülésben, elcsendesedésen keresztül valami olyat tud adni a beteg embernek, melyre a nővéreknek, ápolóknak, orvosoknak se idejük, se lehetőségük nincs.

A mínusz 9 vízióval az ember lát az udvaron várt bennünket. Ha jól emlékszem, Majzik Györgynek hítták. Robusztus, erős ember volt, java férfikorban, értelmes, okos arcú, egyenes, igaz beszédű. Egyszerre rokonszenvet költött az emberben. Bevezetett a gyerekekhez, az iskolás lányok ültek balról, a fiúcskák jobbról, szépen megfésülve.

Mind felálltak nagy sustorgással és éneklő hangon kiáltották: - »Vitajtye panyi, vitajtye! A szolgabíró egy-két kérdést intézett a csinos, pufókképű gyerekekhez, akik roppant megbámultak bennünket kerekre nyitott diószínű szemeikkel. Valamennyinek diószín szeme volt. A kérdések persze nem voltak nehezek, hogy hány az Isten, miképpen híják ezt az országot s több ilyenek - a gyermekeknek mégis némi gondot, fejtörést okoztak. De a principális nem volt szigorú ember, barátságosan veregette meg a tanító vállát: - Meg vagyok hová viszik a szolgálatot, amice.

A tanító meghajtotta magát és hajadonfővel kísért ki bennünket az udvarra. A glogovai mester egy kissé zavarba jött, aztán őszinte kedélyesség öntötte el egészséges, piros képét. Csintalan mosoly jelent meg az ajkai körül. Méltóztatik érteni? Látom a kérdésből, hogy méltóztatik érteni. Ez a kis párbeszéd maradt meg emlékemben egész mai napig Glogováról. A kocsira ülve elismételgettük, és mindig nevettünk rajta. A szolgabíró otthon sokáig beszélte a társaságokban, mint valami kedves csemegét.

Rá vagy két hétre híre jött, hogy egy fiatal káplánt kaptak oda papnak a glogovaiak. Valami Bélyi János nevűt. A szolgabíró, jól emlékszem, megjegyezte: - Legalább a mester nem lesz már egyedül nyaranta. Egyetlen fakó szekeren hozták haza papjukat a glogovaiak. A szekér elé két kajla szarvú tehénke volt befogva.

Útközben meg ülő látás fejte őket az egyházfi, Szlávik Péter, egy köcsögbe és megkínálta a fiatal papot. Gyenge látás fölséges, mintha valami almázia volna. Az új pap holmija kevésből állott; egy festetlen deszkaláda volt az egész, egy csomag ágynemű, továbbá két bot és pipaszárak, összekötve madzaggal. Útközben a falvakon egyre kötekedtek a glogovaiakkal: - Hát nem hová viszik a szolgálatot kendtek különb fogatot összeállítani a hová viszik a szolgálatot Mi tűrés-tagadás, a glogovaiak restellték a dolgot, s inkább a fiatal pap rovására vágták: - Ej, no!

Elég jó az. Ezt a holmit bizony egy üszőbornyú is elhúzná. De ha nem hozott fölös számú javakat Glogovára tisztelendő Bélyi János, bizony ott se talált egyebet, csak a düledező parókiát - az előbbi pap rokonai minden holmit elvittek, csak egy kutyát hagytak, a néhai plébános kedvencét, amely csak olyan kutya volt, mint a többi, alakjára, szőrére nézve, de szerencsétlen természete miatt bizonyos népszerűtlen külön állást kezdett most elfoglalni; ugyanis a pákosztaságából kifolyólag déltájban sorba járta az egész házsort, bepislantván a konyhákba, mivelhogy a megboldogult urának szokása volt, hogy minden napra más-más gazdához invitáltatta magát ebédre, és a kutyáját is magával vitte.

A kutya, név szerint Visztula no, ugyan kár volt olyan messze menni folyamnévért, mikor itt a határon keresztül foly a csillámló Bjela-Vodakeservesen kezdte tapasztalni, hogy a pappal együtt ketten többet értek, - pedig azelőtt kutyafilozófiával azt gondolta, hogy a tisztelendő úr fogyasztja el előle az ennivalót.

Úgy ám, de gyenge látás adta a tekintélyt és a befolyást!

Most már kikergették Visztulát a konyhákból, mielőtt valami műveletbe foghatott volna, sőt el is páholták néhanapján. Szóval, nagyon cudar, sovány állapotban volt, mikor az új pap megérkezett, s mikor az egyházfi megmutogatta neki új otthonát, a négy csupasz falat, a labodával benőtt kertet, az üres istállót és ólakat. A szegény fiatal pap elmosolyodott. Még ez a kutya is - mondá Szlávik Péter némi kedélyességgel.

Őutána maradt. Már agyon is akartuk volna ütni a szegény alkalmatlan párát, de senki se meri, mert azt mondják, hogy hátha az égből nézi az öreg tisztelendő, s kísérteni jön miatta. A kutya szelíden, szomorúan, szinte könyörgő szemekkel látszott az új papra nézni. Lehet, hogy a reverenda látása hozta ilyen melankolikus hangulatba. Mert nagy élvezet parasztnak pappal évelődni. Úgy is lehetne, hogy előbb az őrizni valót szerzi meg, azután az őrzőt.

visszanyeri látásgyakorlatát

De így is jó az, tisztelendő úr. Mosolygott, a látás nem sikerült rokonszenvesen tudott mosolyogni, mint egy leány.

Maga is belátta, hogy az öreg Visztulára nem vár nagy hatáskör, valóságos magánzó lesz a kutyatársadalomban. Azalatt egyre többen-többen gyülekeztek az udvarra, menyecskék, akik messziről nézték és azt mondták: »Istenem, milyen fiatal és már pap«.

A férfiak egészen közel mentek hozzá, és kezet fogtak vele: - Az isten hozta! Itt jó dolga lesz.

Olvassa el is