Orrszarvúak látása

Szélesszájú orrszarvú (Ceratotherium simum simum)

Szélesszájú orrszarvú Ceratotherium simum Burch. A tompaorrú vagy szélesszájú orrszarvú, – a búrok fehér-orrszarvúja – vállmagassága 2 m; Chapman egy nőstényen Teljes hosszúsága, 60 cm hosszú farkát is beleszámítva, 5 m, tehát valamennyi rokonánál nagyobb. Feje olyan roppant hosszú, hogy a test hosszának csaknem egynegyedével ér fel és így hosszúságban felülmúlja az összes szárazföldi emlősök fejét.

Egy Gray által lemért koponya hossza A koponyát egyébként a kanálszerűen kivájt, laposra nyomott alsó állkapocs jellemzi. Az arc a szem belső sarkától kezdve nagyon előrenyúlik s így a szem egészen a második tülök alá kerül.

Szélesszájú orrszarvú

A szájjal párhuzamos orrlyukak a rossz látás genetika nyílásokat alkotnak. Füle meglehetősen hosszú és hegyes, alsó részében hengeresen zárt. Az állat születése után csakhamar elveszti szemfogait, ha egyáltalán voltak. A mar púpszerűen emelkedik ki s roppant vastag testének nyakáról a bőr két barázdában ereszkedik mellére.

Színe egy a világosszürkéig halványuló világossárga, vagy fakó szürkésbarna; a vállakon és combokon, valamint a test alsó oldalán sötétebb. Selous, aki az őserdőben igen sok példányt vizsgált meg, sötét palaszürkének mondja az alapszínt és a búrok elnevezése: a fehér orrszarvú, alighanem onnan ered, hogy a bevándorlók csupa porlepte állatot láttak. Hátsó tülke rövidebb, mint az első, néha lehet 60 cm hosszú, rendszerint azonban csak 6–12 cm; ellenben az elülső, többnyire egyenes vagy kissé előrehajló tülök hosszabb, mint bármely más fajé.

Orrszarvúak látása a mult század es éveiben még cm és cm hosszú tülköket is mért, de a rekord, Ward Rowland szerint, Cummings Gordon egy tülkéé, amelynek hossza, kívül mérve, cm és kerülete a tövén 56 cm. E mellett olyan vékony, hogy egy vessző benyomását teszi; e vékony tülkök egyébként jellemzők a nőstényekre.

Jellemző továbbá, hogy a legnagyobb tülkök elől, a hegyükön, rendszerint laposra súroltak, mert a legelésző állat a földhöz dörzsöli őket. A szélesszájú orrszarvú a szó szoros értelmében fűevő; Selous szerint, eltérően a hegyesorrú orrszarvútól, kizárólag fűvel táplálkozik s így kiváltképp a sík mezőségeken tartózkodik, míg a másik faj a bokros vidékeken él.

Nyilván a fűevéssel függ össze a száj orrszarvúak látása szélessége. A szélesszájú orrszarvú sohasem volt Afrikában annyira elterjedve, mint a kéttülkű orrszarvú; W. Sclater véleménye szerint az Oranje folyótól délre és Zambezitől északra sohasem élt. Burchell ben fedezte fel és írta le Becsuanaföld déli részeiben. De a fokföldi, londoni és tringi múzeumok már a mult század es éveiben is hogyan lehet visszaállítani a fekete látást vették a Machona- és Matabaföldekről származó délafrikai példányokat, pedig eredetileg délafrikai lakóhelyükön azok oly gyakoriak voltak, hogy egy egész napon egész tucattal, sőt többel is találkozhattunk, éjjel pedig az ivóhelyeken 20–25 darab is megfordult.

Ez orrszarvúak látása elefánt után a legnagyobb szárazföldi emlős élve sohasem jutott Európába. De ezért nem kell még felhagynunk minden reménnyel; arra a meglepő felfedezésre jutottak ugyanis, hogy a szélesszájú orrszarvú északon is, még pedig a Nílus legfelső folyásánál, Ladó környékén, kb.

Tudod e az orrszarvúakról? - Tudtad ?

Trouessart beható tanulmányai során régi bizonyítékokra akadt, melyek szerint a szudáni arab kereskedők, Djeddahban például, első pillantásra meg tudják különböztetni e két fajnak a faragványok céljaira használt és még Kínába is kivitt tülkeit.

A hegyesorrú orrszarvút, kherit, a szélesszájú orrszarvút abu-karn, vagyis egytülkű néven ismerik, mivel a hátsó tülköt a másik fajhoz számítják.

Trouessart ebből némi joggal következtet arra, hogy a klasszikus ókor orrszarvúja azonos a szélesszájú orrszarvúval.

Ennek helyét a középkor látásfordító táblázat az egyagyarú narval foglalta el.

Orrszarvú gyenge látása

Amint ismertté vált, a szélesszájú orrszarvú magára vonta az összes múzeumok, vadászok és gyűjtők, valamint a volt amerikai elnök, Roosevelt figyelmét is. Cotton Powell által a British Museumnak szállított anyag nyomán Lydekker külön alfajnak írja le ez állatot C. A keletafrikai piacokon található különféle hosszúságú tülköket, amelyek új kéttülkű orrszarvú fajok felállításához vezettek, némelyek ma hajlandók a szélesszájú orrszarvúnak tulajdonítani.

A Magyar Nemzeti Múzeum legutóbb szintén egy szélesszájú orrszarvú birtokába jutott. A hatalmas példányt nagybányai Horthy Jenő lőtte Ugandában. Az orrszarvút már a régiek is jól ismerték.

Orrszarvú gyenge látása, Látás mínusz 12, amint látható

A régi egyiptomiak rajzai, Dümichen szerint, ezt minden kétséget kizáróan bizonyítják. Aristoteles még nem ismeri az állatot. De már a rómaiak orrszarvúak látása egy- és kétszarvúak szerepeltek és Martialis megénekli mindkettőt. Aldrovandi szerint Emánuel portugál király ban Indiából kapott egy élő orrszarvút; ez volt az első élő példány az újabb korban Európában. Ő készített az állatokról egy sajnos igen rossz rajzot, ez szolgált mintául Dürer Albert híres fametszetének, amely majdnem éven át az egyetlen kép volt az orrszarvúak látása.

Gesner is ezt használta fel természetrajzában. Az ázsiai fajok közt például az indiai orrszarvút fölötte garázda, rosszindulatú állatnak tartják, ellenben a jávai orrszarvút már sokkal szelídebbnek és a Szumatrán élőt már teljesen ártalmatlannak mondják.

Orrszarvúak látása, Keskenyszájú orrszarvú

Ugyanígy van az afrikai fajokkal is. A két-tülkű orrszarvút, bár kisebb, az afrikai állatok legbőszebbjének, a szélesszájút pedig éppenséggel ártalmatlan állatnak tartják. Utóbbinak e tulajdonságát legutóbb Berger is igazolja.

A való alighanem az, hogy minden orrszarvú, ha először találkozik az emberrel, amíg nem ingerlik, jóindulatú, de tapasztalatain okulva, vagy felingerelve, garázda lesz. A szudáni arabok elvarázsolt lényeket látnak az orrszarvúak látása állatokban, például a nílusi vízilóban s azt hiszik, hogy valami gonosz varázsló ez állatok alakját felöltheti; e hitüket avval okolják, hogy az orrszarvúak és a vízilovak vak dühükben egyaránt nem ismernek határt.

Vízben lehetőleg gazdag vidék, mocsaras környék, medrükből kilépő folyók, bokros, iszapos partú tavak, melyek közelében bő legelők vannak, patakokból öntözött erdők s más hasonló vidékek az orrszarvúak kedvelt tanyái; az afrikai fajok azonban a száraz, füves és bokros vidékeken is tenyésznek, feltéve, hogy valami mocsárra találnak a közelben.

Swayne Szomáliban megfigyelte, hogy az orrszarvúak legjobban a köves, változatos dombvidékeket kedvelik, honnan egy közeli folyómederbe járnak éjjel inni és fürdeni. Olyankor hatalmas területeket járnak be gyalog és minden éjjel addig járnak fel-alá a folyóban, amíg alkalmas pocsolyákat találnak, hol a puha homokban orrszarvúak látása lábnyomok egész labirintusát hagyják maguk után.

Schillings azt állítja, hogy a Masszai folyó területén a száraz időszakban éjjelenként órákhosszat tartó utat tesznek meg, amíg a vízhez érnek s e közben tanuságot tesznek kitűnően fejlett tájékozódó orrszarvúak látása.

E hatalmas termetű és páncélos mínusz látás, mint kezelni előtt még a legjárhatlanabb vadon is megnyílik, melyet a többi állat meg sem közelíthet, s a legszörnyűbb tövisek is tehetetlenek.

Ezért a legtöbb fajt gyakran találjuk az erdőkben, a tenger színétől felfelé mindenütt, sőt a magasabban fekvő erdőkben még gyakrabban, mint az alacsonyabbakban. Így például a wara-orrszarvú, Junghuhn szerint, Jáva szigetén a bokros partvidéken is előfordul, de gyakoribb a hegyekben, ahol m magasságig nyomul fel. Minden orrszarvú napjában egyszer ellátogat valami vízhez, hogy igyék és az iszapban henteregjen. A szabadban élő vastagbőrűek egyike sem nélkülözheti az iszapfürdőt, mert, habár bőrük igazolja e jelzőnket, mégis nagyon érzékeny a legyek, bögölyök és szúnyogok csípése iránt s némi oltalmat és nyugalmat csak úgy szerezhetnek maguknak, ha vastag iszapréteggel borítják testüket.

Még mielőtt legelni indulnának, lesietnek a tavak, mocsarak és folyók partjaira, gödröt vájnak az iszapban s addig hemperegnek benne, míg az iszap ellepi hátukat, vállukat, törzsük oldalát és hasukat.

Orrszarvúak látása

A hempergést az iszapban oly élvezetesnek találják, hogy közben hangosan röfögnek és morognak, sőt a kellemes fürdőben még szokott óvatosságukról is megfeledkeznek. Az orrszarvúak éjjel sokkal élénkebbek, mint nappal.

A tikkasztó hőséget kikerülendő, nappal valamilyen árnyas helyen, félig oldalukon, félig hasukon fekve, fejüket előre nyújtva és a földre fektetve alszanak, vagy lomhán álldogálnak az erdő valamely csendes részében, hol a nagyobb fák koronája védi őket a napsugaraktól. Blanford állítása szerint Abessziniában láb magasságnál nem mennek feljebb és például az Anzeba völgyben a folyók partján levő sűrűségekben tanyáznak, amelyeket keresztül-kasul szelnek csapáik.

A tönkök és ágak le vannak taposva, össze vannak nyomva, s így egy 15–20 láb átmérőjű térséget hagynak hátra, mely esős időben, az állatok lábnyomai és hempergőzései által, mély gödörré alakul át. Minden megfigyelő egyetért abban, hogy ez állatok nagyon mélyen alszanak. Többen különös óvatosság nélkül közeledtek a pihenő s ilyenkor érzéketlen szikladarabhoz hasonló orrszarvúakhoz, azok meg sem mozdultak.

Az alvó orrszarvú hortyogását rendesen már jó messziről meghallani, úgyhogy akkor is figyelmesek leszünk rá, ha a rejtett állatot nem is látjuk. Azonban az is megtörténik, hogy csöndesen lélekzenek s orrszarvúak látása ember hirtelen ott terem az óriás előtt, amelynek közelségéről sejtelme sem volt.

Az esetlen állat az éj kezdetén, vagy már a délutáni órákban orrszarvúak látása, meghentereg az iszapban, nagyot nyújtózkodik és aztán legelni indul.

A sűrű, más állatoknak alig hozzáférhető erdőket éppoly könnyen járja, mint a síkságot, a vízben éppoly otthonos, mint a mocsarak náderdeiben s a hegyeken mint a völgyben. Ahol elefántokkal él együtt, rendszerint azok csapáin jár, de nem kerül fáradságába, újakat törni. India dsungeljeiben és Afrika belsejében hosszú, nyílegyenes orrszarvúak látása tapos, amelyek oldalain minden növény le van tördelve.

Gyakran a sziklás vagy köves lejtőkön át egyik erdőből a másikba vezető, jól kitaposott, szinte a sziklába vájt mély utakon jár.

Aki ezeket az ösvényeket követi, biztosan számíthat rá, hogy végre valami forráshoz vagy pocsolyához ér. Helyenként egy-egy fatörzs dőlt rá a gyakran félméternél is mélyebbre taposott útra, úgyhogy az orrszarvú csak nagynehezen tudhat alatta átbújni, mindazonáltal mégis a megszokott csapán maradt, amint a lekoptatott, sőt valósággal fényesre csiszolt fatörzs tanusítja.

Mohr, Junghuhn és Hasskarl egyaránt felemlíti e faj szélesre taposott csapáit, melyek a Zambezitől délre orrszarvúak látása meredek magaslatokon és hegyeken, még a legmeredekebb csúcsokon és hegyhátakon is átvezetnek és néha még gyalogösvényül is használhatók.

Hasonlót hallunk újabban Német-Keletafrikából is. Uhlig, ennek az országnak nagyszerű ismerője beszéli, mennyire megkönnyítették e csapák a Meruhegyen való előrejutását és csodálkozik azon orrszarvúak látása ügyességen, amellyel ez esetlen, nagy állatok meredek szakadékokat is járhatóvá tudnak tenni.

A síkságról, a tavak mellől felhúzódnak a felsőbb régiókba – m magasságig, ahová – Uhlig szerint – a jó legelőterületek, az alpesi növények és a ritkásabb bokrok vonzzák őket.

• Szélesszájú orrszarvú, Orrszarvúak látása
• Orrszarvú látása. Tartalomjegyzék
• Magyarországon nem védett Az elefántok után a második legnagyobb szárazföldi állat.
• Orrszarvúak látása - Szemészeti szemhéj rángatás
• A látásműtét leesik
• Orrszarvúak látása, Keskenyszájú orrszarvú Tartalom Hírek, újdonságok Tényleg nem maradt több hím fehér orrszarvú?

Nyugodtan követhetjük őket, akár egy hágón, akár egy folyón akarunk átkelni, vagy egy hegyre felmenni! Bizonyára a orrszarvúak látása úton vezetnek az elérni kívánt célhoz. Az orrszarvúak nagyszerűen kihasználják az adott terepet s olyan jól alkalmazzák útjaikat, hogy egy mérnöknek is becsületére válnék. Hegyszorosokban mindig megtalálják a legmélyebb pontot, folyókban a legalacsonyabb vízállású gázlót és a legjárhatóbb partokat.

Hegyi útjaik lassanként, kígyózó vonalban emelkednek, a hegyhátak legalaposabb kihasználásával. A hágóknál a különböző csapások összetalálkoznak, minden hegyhátat és völgyet átszel egy-egy csapa, melyet keresztutak kötnek össze.

Táplálékát tekintve, az orrszarvú ugyanúgy viszonylik a orrszarvúak látása, mint a szamár a lóhoz. Megeszik mindenféle gallyat és kemény kórót, bogáncsot, szamártövist, rekettyét, bokros növényeket, mindennemű nádat és pusztai gazt, de a zamatosabb eleséget sem veti meg.

Afrikában, mint már a fajok leírásakor említettük, egyike főleg a gallyakat, különösen az ott nagyon elterjedt tüskés mimózaféléket, a másik a bokrosan termő füveket kedveli. Höhnel határozottan állítja azonban, hogy keleten, a nagy tavaktól északra, legalább 50 kéttülkű orrszarvú gyomrában kizárólag füvet talált.

Selous a Zambezi környékén megfigyelte, hogy ez állatok fásnövényeket esznek, s ezt a kéttülkű orrszarvú sokkal nagyobb kiterjedésével és különböző tartózkodási helyeivel hozza kapcsolatba.

E orrszarvúak látása, meredek dombos vidéken jóformán egyáltalán nincs fű, ellenben sok a fanemű, s a kéttülkű orrszarvú e gyatra növényzet között jól fejlődik és nagy számban található. A szélesszájú orrszarvú ellenben honos a hegyeket rendszerint körülvevő erdős, homokos területeken és széles, füvekben dús völgyekben, orrszarvúak látása ritkán található orrszarvúak látása hegyeken, ahol alkalmasint túl soványnak találja a legelőt. Az eleséget széles szájukkal leszakítják, vagy pedig a kézformájú nyujtvánnyal letörik.

Brehm az indiai orrszarvú egy fogvatartott példányán megfigyelte, hogy apró tárgyakat, pl. A szájba vett hangoskönyvek gyenge látás rögtön szétmorzsolja, de csak nagyjából, mert garatja elég tágas, hogy nagyobb falatok is lecsússzanak rajta.

Az indiai orrszarvú felső ajkának ormányszerű folytatását kb. Abban, úgylátszik, nem tesz különbséget, hogy a fű tiszta-e vagy pedig föld tapad-e gyökereihez. Igaz ugyan, hogy a letépett fűcsomót először a földhöz veri s így lerázza róla a földet, de azután a legnagyobb lelkinyugalommal szájába rakja és minden nehézség nélkül lenyeli. A gyökereket is szívesen eszi, s jókedvében kiszakít a földből valami kisebb fát vagy bokrot, hatalmas tülkeivel addig turkál orrszarvúak látása gyökerek alatt, míg végre kiemelheti a növényt s miután a gyökereket letépte, meg orrszarvúak látása eszi.

E szerint tehát sz orrszarvú tülkeit nemcsak védekezésre használja, Hildebrandt főorvos Német-Keletafrikában orrszarvúak látása tanuja egy jelenetnek, melyben egy ilyen hatalmas állat a tülkét hallatlan erővel eszköznek, jobban mondva a sűrűségben baltának használta.

Egy általa meglőtt orrszarvú halálfélelmében egy fákkal, bokrokkal és szúrós növényekkel benőtt bozótba rohant bele. Tülkével tört magának utat, recsegő-ropogó ágak között, miközben bokros növények, por, rögös föld, ágak, levelek, kúszónövények repültek a levegőbe.

Görög teknős párzás

Az állat ijedtében mindent eltépett és agyontiport, ami útjában állt, amíg végre ismét szabad teret nyert. A vegyes tápláléknak megfelelően az ürülék alakja is különböző; néha egészen más, mint az elefánté, máskor azonban ahhoz nagyon hasonló. Hasskarl a jávai orrszarvú 5–7 cm átmérőjű ürülékében gyakran ujjnyi vastag ágakat is talált, Heuglin a két-tülkű orrszarvúéban mindig csak finom szétrágott növényi rostokat.

Úgylátszik némely ázsiai orrszarvúnak közös szokása, hogy ürülékét állandóan ugyanegy helyre rakja le s lassanként jelentékeny kupacokat halmoz fel. Selous az általa Dél-Afrikában megfigyelt két fajról kiemeli, hogy viselkedésük igen különböző: a szélesszájú orrszarvú egyszerűen otthagyja ürülékét, ahol elhullatta, nem szórja szét tülkével és nem szántja fel a földet, míg ellenben a kéttülkű faj mindig szétszórja, miközben lábnyi mélységű lyukakat váj tülkével és orrával s gyakran félköralakban szántja fel vele a földet, amerre elvonul.

A két fajt már e nyomok alapján is biztosan meg lehet orrszarvúak látása. Schillings megfigyelései szerint a kéttülkű orrszarvú is hyperopia szemképzés ugyanegy helyen rakja le ürülékét, de azután hátrafelé kaparó hátsó lábaival széjjelszórja.

Ily módon széles nyomot hagy a steppék talajában, Schillings úgy látja, hogy az orrszarvúak a kutyák mintájára cselekszenek, ezek ugyanis mindenütt otthagyják hirhedt névjegyüket.